Andócsi anziszk – Critikai lapok
” a prózai színház hagyományosnak mondható kategóriáját leginkább Gál Tamás erősítette.
Czajlik József rendező nevét mind a Felvidékről, s szlovákiai színházi eseményekből, mind a pesti Bárka Színházból ismerjük. Hirtelen maradjunk abban: jó márkanév. A Hogyan ettem kutyát? című Griskovec-monodráma pedig színháztörténeti akció. A magyar recepció szinte a keresztnevét is titkolja a kortárs, alig negyvenes, kemerovói majd kalinyingrádi írónak: nos, Jevgenyij. Regénye (Az ing) és színpadi szövegeinek egy része is megjelent már magyarul. Jó lesz emlékezni rájuk. Unokáinknak, a Nobel-díj indoklásakor meg kötelező lesz. Hányaveti leszek: nagyon jó író, tessék figyelni.
Meg Gál Tamás is nagyon jó. Már Terényben, Kisvárdán, és számos helyen fellépve bizonyított: one man show és stand up tragedy szakértő. (Ez utóbbi még nem létező kategória, de Gál Tamást hallván, kínálkozik a megalkotása.) Amúgy keresett cseh-szlovák színész. Terényben láttam A helység kalapácsa színrevitelét. Nem vagyok teljesen ibolyavirág érintetlenségű, mégis, amit Gál Tamás csinál, az elvarázsol, zavarba hoz. A hagyomány s az invenció, a humor teljessége, amit zenésztársával egyfajta beavatást indukálva létrehoz, nos, mindez elvarázsol. Bennünket is meghív, belevisz a produkcióba: civil tapintattal. Senki nem érezheti úgy, hogy megszégyeníti, amikor bevon Fejenagy produkciójába, kötélhúzásba, templompadi szunyálásba stb. És hát többen düllesztünk 55 éves érdemekkel, hasonlóan, mint szemérmetes Erzsók…
Ennél is van tovább: az imént méltatott Gál Tamás elmondja Griskovec katonatörténetét. Olyan színművész, akiről nem tudhatjuk, mikor színművész. Az említett Griskovec-monodráma, a Hogyan ettem kutyát? előadása ugyanis elindít egyfajta értelmezői iskolai mondatot, majd megakaszt a zavarral. Gál Tamás úgy csinál színházat – pünktlich az andocsi iskolában, bíbor függönyökkel behatárolva -, hogy egy borzasztó katonatörténetet mesél, meg egy felnőtté válás történetet is. Nem színészként. Úgy tesz, mint akinek nincsenek eszközei, holott ördögi erősségű színházi eszközei vannak – ám észrevétlenül. Ott születik minden, a szemünk előtt – véljük. A szemembe kapcsolódik a tekintete – véljük. De mindez, a fantasztikus intenzitás a színészi felkészültség gyümölcse. Gál Tamás a mi korunk hőse. Egyszerre harangozó: a bezárt nagytermészetű férfiú, és a nyomorult kiskatona, aki az orosz haditengerészet kötelékében kell, hogy hugyozzon a Csendes-óceánba, és kezet fogjon a parancsnokkal búcsúzóul. Hogyan utazott? Hogyan vált felnőtté? Hogyan lelt otthontalanságra?
Gál Tamás egyszemélyes színháza szinte megaláz, illetve megalázza a kérdezőket: válaszol, mesél, odakönyököl, a kocsmában mondja. Ott születik minden, a kimondás által lesz valósággá. Tudjuk, milyen nehéz lefedni a tudást. Úgy tenni, mintha ott születne, csak akkor, csak nekünk. Gál Tamás ezt a hihetetlen, előzmény nélküli színész-létet valósítaná meg a saját, lefegyverző emberi és színészi eszközeivel. Emberi, mert figyel ránk, akik ott ülünk. Színészi, mert tud úgy artikulálni, hogy halljuk, habár nem erőlteti. Mondja, bár nem hiheti, hogy megértik, akik itt kínlódnak e földtekén.
Kivételesen nagyszerű színészi és emberi produkció.
BUDAI KATALIN
