Parti Nagy Lajos: Ibusár
„A színház egy olyan hattyú, ami iszaptengerben vergődik” – mondja ki a nagy igazságot Sárbogárdi Jolán menetjegykiadó az ibusári vasútállomáson. Egy harminchét éves, magányos nő, aki írói karrierről és nem mellesleg igaz szerelemről álmodozik.
Tegnap a CSAVAR SZINHAZ Szencen tartotta bemutatoját Parti Nagy Lajos-Darvas Ferenc – IBUSAR – cimmel Gál Tamás rendezésében..
Mit mondhatok, emberek? Azt tudtam, hogy újabban Gál Tomi amihez hozzányúl, valami történik vele…Nem tudom, mikor jön rá az 5 perc, lovaglás közben, vagy A pontból B -pontba futva 50 km után – de megint brillírozott az ürge…Sokkolt, felpörgetett, trancsírozott az érzelmeinkel mint egy hentes…
Szereplok: Molnár Xénia és Szilvia Kiss Tamás Gál
A darab színhelye Ibusár megállóhely. Kisváros valahol az Isten háta mögött, ahová, s ahonnan csak néhanap érkeznek, s indulnak vonatok. Vagy meg sem állnak…A pénztár fülkéjében ott ül Sárbogárdi Jolán, menetjegykiadó, s egy másik életről álmodik. Ki nem? Operettet, sőt operetteket ír. Műveivel, s figyelmet esdeklő leveleivel halmozza el a Magyar Boldog című kiadványt, d…e csak nem jön válasz, vagy ha jön, “nyelvi szempontú bajokra” hivatkozva elutasítják alkotásait. Így egy “harisnyaszomorú, ám végzetes, őszi nap” éjszakáján Jolán föllázad…
És kiönti a lelkét – persze a kiöntést másként is értelmezi, s eleinte a mag disztingvált, szomorú, gunyoros-savanykás stílusa úgy megy át hömpölygő, lavinaként zúduló keserédes tragikomikumba, hogy megkeseredve nevetünk, katasztrófaturistaként szemléljük az életét, mint egy elfuserált érettségi találkozón, hajnali 4 órakor, amikor mindenki kitálalja az IGAZI, cicoma nélküli JELENJÉT és megértjük a MÚLTJÁT, s a JÖVŐRE csak egy újabba féldecivel tudunk reagálni…
Molnár Xenia – alias Sárbogárdi Jolán…háááát emberek…Üt.Vág. Nevettett. Sirat. Bőgni kell és taknyot-nyálat eresztve zokogni kell – vele, együtt, magunkra ismerve, temetve a bennünk lévő másik ént, valami mást, valami operettett…
Xenia – Istenné vált. És a tegnapi est – ott a szenci színházban – a Menyország lett. Kaptunk valami különöset, élményt, határtalanságot – megízleltem megint azt a mannát, amire titokban mindannyian vágyunk – szóval – ez nem kritika, csak nem tértem még magamhoz, ez csak egy szösszenet, egy reakció…
Kiss Szilvia pedig – bakker – maga volt a megtestesült álom, aki csak úgy előjött a tudatalattimból…És…Áljj. NEM AKAROM BŐ LÉRE ERESZTENI A MONDANDÓMAT…
Ezt a darabot – IBUSÁR – címmel NEKED IS MEG KELL NÉZNED EGYSZER.
Hogy mikor? nem tudom. Ha kiszúrod valahol, valamikor – és MENNED KELL – akár 40-50 km…akkor is menj el – és meglátod, olyat kapsz, amit még soha…
És akkor a 2 jómadár nagyszeru zenészről….még nem is pofáztam:
Lakatos Róbert-hegedu
András Madarász-zongora
Mellesleg – az eloadást megtiszteli jelenlétével a szerzo is – Party nagy Lajos!
Mit mondjak? Semmit. Állítólag november 21-én Komáromban Lakatos Robi BRUTÁLIS CULT-FESTJÉN újra bemutatják…Szerintem már most filózzatok azon, hogyan jussatok be az előadásra….
A ma esti, esztergomi előadásuk után, friss élményekkel írom levelem.
Színművész Úr, több esetben szinte Latinovics Zoltánt láttam életre kelni Önben! /A pozsonyi elismerés igen nagy dolog, fogadja elismerésem!/
Úgy látszik, hogy a kisebbségi létben a karrieristák, a “megélhetési” színészek nem szorítják ki az igazi tehetségeket.
