Dorottya

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon

 

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya című művét az általunk már több helyen sikerrel bemutatott stílussal dolgoztuk fel, mely tapasztalataink szerint nagyon népszerű mind a diákság, mind a felnőtt közönség körében. A játékstílus, az élő zene, az improvizáció és az inetraktivitás stílusjegyeit ötvözi. Pontos és részletes dramaturgiával fésültük át az egész művet s azon szavakat, melyek a mai kor emberének( diákjának) már nem érthető, játékkal, magyarázattal vagy zenével tettük azzá. Így az egyettlen gátat, mely Csokonai és a mai kor embere közé rakódott az elmúlt 200 év keze által lebontottuk, ezzel  bizonyítva,  hogy a magyar költészet nemcsak magasröptű gondolatok és filozófiák fészke, de a nagyszerű és utánozhatatlan magyar humor melegágya is.

Az előadás 5-től 150 éves korig ajánlott, mert ez a két pont ama epocchában, melyben van nézőkedv…nemcsak a  dámákban. Aki az időnek e két pontja közt van, annak mint megannyi angyal olyan a CSAVAR.

Az előadás időtartama 60-70 perc.

 

 

Rendező:  Gál Tamás
Jelmez és bábtervező: Őry Katalin Rozália
Zene: Bodonyi András
Zenész: Mester András

Játékmester: Gál Tamás

 

Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon kicsit másképp…
(Gál Tamás előadása)

A XXXI. Gímesi Művelődési Táborban a programok között a színházi élet is nagy szerepett kapott, hogy kellőképpen bemutassa-és belopja magát a fiatalok szívébe. Nem kifejezetten a Beugrós játékra gondolok, amit Melissa Wolf vezényelt le, rendkívüli odaadással és élvezettel… Hanem az egyik legemlékezetesebb előadásról szólnék pár szót, ugyanis aki megtehette, hogy eljött és engedte, hogy magával ragadja Gál Tamás megnyerő és egyúttal lebilincselő monológja az nemes Dorottyáról, az csak-és kizárólag feltöltődve térhetett vissza az ,,unalmas“ tábori életbe. Csak hogy mindenki számára érthető legyen, Csokonai Vitéz Mihály vígeposzát – Dorottya, avagy a dámák diadalma a Fársángon c. mű- dolgozta fel, a hazai (miénk!), illetve külföldön is elismert színművész úr. Egy nagyon tartalmas és érdekfeszítő fellépésnek lehettünk szem-és fül tanúi, hiszen nem mindennapinak bizonyult az előadásmód.
Már a díszlet is eléggé figyelemfelkeltően hatott a teremben, ahová bevezényeltek bennünket. Parókák, álarcok, egy behemót könyv (el nem tudtuk képzelni, milyen funkciót fog majd betölteni) és aztán bevonult a terembe a főszereplő, a műhöz illdomos jelmezben. Bodonyi András bá(csi), a művész úr ,,másodhegedűse“ pedig az említett hangszeren kísérte a történet főbb mozzanatait, vagyis ő is ,,hangot adott“ tehetségének. Az előadó úrnak is megpihent a kezében egy jól csengő gitár, amelyet időnként meg is szólaltatott, de nem hamisan ám! Ő volt minden egy személyben: a narrátor (mesélő), Dorottya (magára húzta a parókát), és mindenki más, aki szerepelt a történetben. Mindenesetre a közönség egy percig sem unatkozhatott, ugyanis néhány önkéntesre volt szükség némely jelenet megformálásánál, ezért a jelenlévők közül válogatott magának, főleg az első sorokból.
A történet egy nagyon csúnyácska, idős dámáról szól, aki olyan fogatlan, hogy már a hamut, mamunak, a szöszt meg pösznek ejti. A karneválon előszedik azon dámák, hölgyek, leányok nevét, akik már elmúltak 17, de még nem töltötték be a 64-et (itt derült ki, minek kell a naagy könyv). Külön jelzés van a házas, illetve a menyasszonyok mellett. Dorottya idáig egyszer sem kelt el a férfiak társaságában, ezért kigúnyolják, a dáma pedig bosszút forral és végülis ez maga a cselekmény. Mi módon állítja maga mellé bajtársnőit, és hogyan száll szembe a férfiak akaratával. Mégis alul marad a harcban, mert Opor, az egyik legsudárabb fiatalember cselt eszel ki ellene.
A történet végén Vénusz, a szerelem istennője a haragoskodásból mégis csak romantikus befejezést csinál, megszépíti a dámákat, Dorottya és Opor pedig egymáséi lesznek.
Aki nem olvasta a művet, biztosan egy felejthetetlen élménynek volt részese, illetve, aki már olvasta Csokonai eposzát, annak is élménydúsabban jött vissza cselekmény, hiszen játékból, énekből és nevetésből kicsit sem volt hiány.
Köszönjük ezt az igazán pazar előadást!

Rólunk írták

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: DOROTTYA

A Csavar (Csallóközi Vándorok) Társulat Gál Tamás vezetésével évek óta sikeresen működik. A Szkéné Színházban játszott Petőfi: A helység kalapácsa és Arany: A nagyidai cigányok című irodalmi tanulmányainkból jól-rosszul ismert szövegei alapján készült előadások után megint egy klasszikushoz nyúltak, Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című vígeposzát dolgozták fel. Az előadásban felhangzanak dalok; tempósak, sugárzó életerő árad belőlük, a Kárpát-medence népeinek dallamvilága jelenik meg bennük. Egy helyen még a különböző korabeli zenékről is kapunk rövid ismertetőt. „Jártak galoppátát, straszburgert, hanákot,/ Valcerest, mazurkát, szabácsot, kozákot.”

Gál Tamás kimondja a tánc nevét, Bodonyi András eljátssza a zenéjét. A tánc lépéseit nem mutatják meg. A szabácsnál összenéznek, egyikük sem tudja mi az. (Az interneten nem találtam meg. Amit tudunk, hogy van egy Szabács nevű szerbiai vár, amit 1521-ben ostromolt a török.) Ilyen finom játékokból van még pár, de jó lenne több, így nem lépnek ki a klasszikus mesélő-zenész szerepkörből. A dalok jó dramaturgiai pontokon illeszkednek az elmondott szövegbe. A színpadkép praktikusan egyszerű. Jobb oldalon míves öntöttvas széken ül Bodonyi András hegedűs. Balon is áll egy hasonló, ide Gál Tamás ül le néhányszor, főleg gitározni. Van még középen egy hatalmas abroncsszoknyás fogas, a tetején paróka, ezt lehet Dorottyaként életre kelteni, ha épp ő beszél.

A többi szereplőt maszkkal jelzi a mesélő, egyszer-kétszer az első sorban ülő kisgyerekek lesznek segítségére. A konfliktus forrása a mátrikula, egy nagy könyv, amiből kiolvasható kinek van férje, ki hajadon, ki vénlány, szintén egy öntöttvas tartón áll hátul. A kevés kellék és a kort finoman megidéző jelmezek nem terelik el a figyelmet a szövegről, amit Gál Tamás érthetően, jól tagoltan, pontosan értelmezetten ad elő. Nagy energiával, profin dolgozik, hogy fenntartsa a gyerekek érdeklődését. A farsangra érkező vitézeket bemutatva előbb néhány fiúval fog kezet, majd a dámákról szóló részek közben lányokkal paroláz.

Dorottyaként, az abroncsszoknya mögött állva, fel-le mozog, száját csücsöríti, mély búgó hangon nyávog, intrikál, hatalmas kacagásra ingerli a közönséget. Más részeknél nem arat ekkora sikert, hosszú percek telnek el, miközben a gyerekek és szüleik figyelmesen hallgatják. Fotó: Czitrovszky Balázs Dorottya Fontos kérdés, hogy vajon a nemi érés kezdetén lévő gyerekek mennyit értenek meg Csokonai nemi vágyról szóló, az öregedést szeretettel kinevettető történetéből. A „néki is kedves még az Ádám botja”; „Lohadt mellyén csomó ruhák tekeregnek,/ Mellyek közt elhervadt csecsei fityegnek” és hasonló társaik a felnőtt nézőkből váltanak ki gúnyos kacagást. Az előadás nem segít hozzá ezek megértéséhez, kevés színházi eszközt vonultat fel, az ízes mondatok előadásmódjában van a nagy erőssége.

Meghallgatni Gál Tamás hatásos előadásában a jól meghúzott/átírt Dorottya szöveget: szórakoztatóan pótolja a gimnáziumi kötelező irodalom kissé poros, de nyelvileg remek darabjának elolvasását.

Bár az csak tizedik osztályos tananyag, az előadás természetessége, finomkodástól és túlfűtött pajzánságtól mentes minősége miatt a kisebbek is találnak benne élményt. Az előadás utáni szülői beszélgetés biztosan hozzásegít az esetleges értetlenségek tisztázásához, és így a szöveg majdani értelmezési kísérleteihez az iskolában.

Hodászi Ádám